Amikor néhány éve Ferenc haverjai társaságában - mely számomra mindenképpen belterjes hallgatóságot feltételez - szóval akkor és ott, a lankadt pöcsű hallgatóságot hasztalan igyekezvén felrázni arra ragadtatta magát nevezett országvezető, hogy kellő indulattal és szenvedéllyel talán hevesen gesztikulálva is ( ki tudja, utólag kiderült, hogy senki sem volt ott ) no itt, ebben a lendületes és saját sorsát is végleg meghatározó kirohanás közepette még a „ kurva ország” - más közegben indokoltan 12 karikás jelzésű - kijelentéssel is heccelje az ott jelenlevőket. Az előadó akkor talán nem is sejtette, hogy kis idő múltán - a zártkörű mulatság kereteit jóval meghaladó visszhangja kerekedik mindennek. Mégsem tűrheti el aki magyar, hogy csak „lekurvaországozzák” szülőhazáját, amiért alkalmasint akár a vérét és életét is adná.
Szervezés nélküli egységben - ami csak nagyon ritkán történik meg - amikor egyszerre dobban a szív, és lép a láb – ráadásul egyirányba visz mindenkit a közös és nemes cél - az igazságtevés.
Önérzetes honfitársaim flasztert és molotov-koktél ragadtak – vállról indítható rakétát nem találva a szokott helyén - de amit kap majd az a kurva kölök, csak kerüljön elő! Az est leszálltával az egyként gondolkodók nekimentek a tévészékház – ily késői órán a nagyközönség és a műsorokkal elégedetlenek előtt már zárva lévő - impozáns bejáratának. Saját és a rend óvására kivezényelt karhatalom testi épségét sem féltve ádáz csata dúlt – mert senki, de senki ne merje egy magyar embernek szeretet hazáját „lekurvaországozni” ! Ha mégis volna olyan botor, hogy ezt megtegye, hát számoljon a következményekkel, mert nincs az a székházajtó, mely hosszasan ellenállhatna a nép dühének. Mivel akkor tájt már nincs friss molnárka a tévé-büfében és az isler is fogyóban, a felbőszült forradalmárok éhesen ugyan , de elégtétellel a lelkükben távoztak. Aztán csend lett. Aztán változás lett. Új országvezető – nem népnyúzó, mint elődei – megmutatva a helyes irányt kormányozza pillangó formájú Titanikját az európai széllel szemben, a szabadság, az öngondoskodás és a gondolkodás egyre fogyó jégtáblái között.
Ma már elképzelhetetlen, hogy választott vezetőnk csak úgy „kurva ország”-nak nevezze hazáját.
Disznóólnak lehet mondani - az más!
Nem is szedi fel senki emiatt a kockaköveket. Ha mégis, akkor a kövekből – és a korábban lebontott parlamenti kordon maradványaiból - új templomokat építenek. Szükség is lesz rájuk, mert vasárnaponként az üzletek zárva lesznek, de legfőképpen azért, mert előbb utóbb sorállás lesz a gyóntatószékek előtt – az a sok fülkeforradalmár - hej de sokan vagytok.
