Kasztner blogja

Amikor néhány éve Ferenc haverjai társaságában - mely számomra mindenképpen belterjes hallgatóságot feltételez - szóval akkor és ott, a lankadt pöcsű hallgatóságot hasztalan igyekezvén felrázni arra ragadtatta magát nevezett országvezető, hogy kellő indulattal és szenvedéllyel talán hevesen gesztikulálva is ( ki tudja, utólag kiderült, hogy senki sem volt ott ) no itt, ebben a lendületes és saját sorsát is végleg meghatározó kirohanás közepette még a „ kurva ország” - más közegben indokoltan 12 karikás jelzésű - kijelentéssel is heccelje az ott jelenlevőket. Az előadó akkor talán nem is sejtette, hogy kis idő múltán - a zártkörű mulatság kereteit jóval meghaladó visszhangja kerekedik mindennek. Mégsem tűrheti el aki magyar, hogy csak „lekurvaországozzák” szülőhazáját, amiért alkalmasint akár a vérét és életét is adná.

Szervezés nélküli egységben - ami csak nagyon ritkán történik meg - amikor egyszerre dobban a szív, és lép a láb – ráadásul egyirányba visz mindenkit a közös és nemes cél - az igazságtevés.

Önérzetes honfitársaim flasztert és molotov-koktél ragadtak – vállról indítható rakétát nem találva a szokott helyén - de amit kap majd az a kurva kölök, csak kerüljön elő! Az est leszálltával az egyként gondolkodók nekimentek a tévészékház – ily késői órán a nagyközönség és a műsorokkal elégedetlenek előtt már zárva lévő - impozáns bejáratának. Saját és a rend óvására kivezényelt karhatalom testi épségét sem féltve ádáz csata dúlt – mert senki, de senki ne merje egy magyar embernek szeretet hazáját „lekurvaországozni” ! Ha mégis volna olyan botor, hogy ezt megtegye, hát számoljon a következményekkel, mert nincs az a székházajtó, mely hosszasan ellenállhatna a nép dühének. Mivel akkor tájt már nincs friss molnárka a tévé-büfében és az isler is fogyóban, a felbőszült forradalmárok éhesen ugyan , de elégtétellel a lelkükben távoztak. Aztán csend lett. Aztán változás lett. Új országvezető – nem népnyúzó, mint elődei – megmutatva a helyes irányt kormányozza pillangó formájú Titanikját az európai széllel szemben, a szabadság, az öngondoskodás és a gondolkodás egyre fogyó jégtáblái között.

Ma már elképzelhetetlen, hogy választott vezetőnk csak úgy „kurva ország”-nak nevezze hazáját.

Disznóólnak lehet mondani - az más!

Nem is szedi fel senki emiatt a kockaköveket. Ha mégis, akkor a kövekből – és a korábban lebontott parlamenti kordon maradványaiból - új templomokat építenek. Szükség is lesz rájuk, mert vasárnaponként az üzletek zárva lesznek, de legfőképpen azért, mert előbb utóbb sorállás lesz a gyóntatószékek előtt – az a sok fülkeforradalmár - hej de sokan vagytok.

WikiLeaks kapcsán eszembe jut egykori mesterem mondása, miszerint „ ahhoz, hogy teljes bizonysággal megállapítsuk egy tojásról, hogy az büdös – nem kell feltétlenül tudnunk tojást tojni. Sőt semmit sem kell tudnunk a tojásról - büdös és kész.” ( Jó, nem egy nagy mondás és lehet, hogy Tamás már rég nem is emlékszik rá, hogy ilyet valaha is mondott nekem – de mivel én akkor fiatal és tanítvány voltam – természetesen megjegyeztem egy életre. )

WikiLeaks egy vagabund társaság, akik naivan – vagy ál-naivan – elgondolták, hogy elég a sok hazugságból. Lerántják a leplet az eltusolásra szánt - amúgy vérlázító – dolgokról. A nyilvánosság aztán majd teszi a dolgát – a rossz fiuk rács mögé kerülnek, de legalább is sikereiktől és jogtalan dicsfényüktől megfosztva mellőzöttségbe taszajtódnak.

Így lenne helyes ez egy normális világban. Amikor egy gazemberről kiderül, hogy csúnyán félrevezette a jámbor sokaságot azon majd mindenki felháborodik. Akik szerették a csirkefogót, azok rögtön megtagadják. Akik nem kedvelték eddig sem, azoknak beigazolódik rossz előérzetük a fickóval kapcsolatban és még okosnak is érezhetik magukat. The end – stáblista.

Nos, a valóságban nem így zajlanak a dolgok. Valójában mindaddig, amíg jogerős és elmarasztaló bírói ítélet nincs a birtokunkban senkiről sem állíthatjuk, hogy egy disznó. ( bármennyire is annak tűnik – mintha a tojás csak akkor lenne „hivatalosan” büdös, ha pecsétes igazolás van róla )

Aki kijelenti egy szarháziról, hogy az mekkora geci – no, az nagy bajba kerülhet, ha nem várja ki a fellebbviteli eljárás végét. Az állítás igazságtartalma – közben és valójában - nem érdekel majd senkit. Ha nagyon nagy gazember a hírbehozott, akkor majd az „államtitok intézményének” varázsereje - ha kisebb zsivány, akkor egy menő ügyvéd védi majd meg minden további kellemetlenségtől. A rágalmazót meg példásan megbüntetik, hogy senkinek eszébe se jusson ezentúl – csak úgy megszellőztetni, kiszivárogtatni, fellebbenteni, leleplezni, utalni, sejtetni, vélni.

( Jól gondold meg eztán, hogy egy tojást - csak úgy félvállról – lebüdösőzől, bármennyire is csavarja az orrodat annak bűze. )

Szóval itt ez a WikiLeaks -es vezér, aki sokaknak és sokat tud kellemetlenkedni – hiszen mindenkinek van valami vaj a füle mögött. ( Szokták mondani ezt , mert én erről nem tudok semmit. ) Szóval csak kutakodni kell és aztán világgá kürtölni – szégyellje magát a sok becstelen fráter. ( Speciel nekem mindig is szimpatikus, ha megrángatják az oroszlán bajuszát. )

Ez a viselkedés sokaknak ( leginkább az oroszlánoknak ) nem kedvére való, ezért valami fogást kerestek a pasin – hiszen mindenkinek van stiklije - erről szól az egész. ( Csak kinek nagyobb, kinek kisebb a bűnlajstroma. ) Különben is, a legjobb védekezés a támadás!

A kellemetlenkedőt ezért nemi erőszak vádjával citálják bíróság elé. Majd a sitten lesz ideje gondolkozni és talán befogja a száját is – mert amiket mond az egyre kínosabb egyre többeknek. Svédországban lesz az eljárás. ( Ott, ahol az is nemi erőszaknak számít, ha egy zűrős éjszaka után az érintett hölgy - másnaposan, az előző estének azon részeit nagyon szégyellve, amire egyáltalán emlékszik – panaszt emelhet alkalmi partnerére akár azért is , ha volt aktus közben orgazmusa - de azért is , ha nem volt. )

Ügyes húzás – mármint ez az ellenlépés.

Hú, de izgatott vagyok – vajon mi lesz a vége?

Hajrá Julian!

( De miért van „dejavu” érzésem - és most hogy jutott eszembe az UDZ ügy? Hogy jön ez ide? )

Semmi kétség, minden a helyére került. Az elmúlt hónapokban nem is volt miről írjak. Minden a legnagyobb rendben van, ahogy azt megjövendöltem. Jó kezekben végre a nemzet sorsa!

Érezhető a sok változás. Percről percre jobb itt élni. Annyi év ostoba intézkedései után végre ez a kormány átlátja, hogy nekünk igazi magyaroknak mi a legfontosabb – és egyből cselekszik. Elő is vettem már a régi kuktát, a kamrában már erjed a cefre. ( Igazából eddig is főzött mindenki, akit ez éltet – de most legálisan butíthatja magát mindenki kedvenc májzsugorító, vakító löttyével anélkül, hogy aggódni kellene a besúgó szomszédjától. ) Köszönjük. Az állampolgárságot is. Ezek aztán tudják a fontossági sorrendet, hamár ekkora legitimációval lettek felhatalmazva ( kétharmad, vagy ha úgy jobban tetszik 52% - mindegy ez egy új matematika - te ezt nem fogod érteni ) .

Most, hogy végre a hírek is központosítva lesznek megszűnik majd az a szertelen, zagyva ellenpropaganda is. Borzasztó volt azt hallani, hogy azért gyengül a forint és mélyrepül a tőzsde, mert a szóvívőnk és kedvenc vidéki polgármesterünk ostobaságokat fecseg valami államcsődről. Ezzel a tőzsdei kilengéssel meg ki járt jól – kérdezte az a mocsok szabad sajtó. Mégis ki, hát az emberek! Ennyit sem tudtok.

Most ennek vége! Egy a zászló egy a hír. ( A többinek kuss! )

Nem fogunk úgy ugrálni, ahogy a nyugati tőke mondja – nem. Menjenek haza, ha tetszik - nincs rájuk szükség. Mi magyarok vagyunk. Élmény-sziget, kaszinó-város – huuh, fertő és mocsok. Rengeteg új épület, szálloda, étterem, bár, utak, járdák, parkok, munkahelyek – belegondolni is veszélyes. A pénzt amit befektetnek azt meg kamatostul kivinnék, mi? Egy fityiszt nektek Ábrahám gyermekei! ( Különben is rendes magyar ember nem fektet be sehova, nem kockáztatja a családja pénzét. Megvárja a támogatást vagy az eu-s pénzt, és azt költi ilyesmire – vagy egyből lenyúlja azt. ) A gazdagoktól el kell venni, ez a lényeg. Lebontja a gyárat és odébb áll – hát tegye.

( Nincs szükség az idegenszívű új-gyarmatosítokra, akiknek még a nevük sem magyar – nem úgy, mint az igazi magyaroké, mint ez a Bayer nevű.)

Szerzünk mi pénzt, ha kell a föld alól is. Ott van az a sok nyugdíjmegtakarítás. Mégis mit gondoltatok, hogy magatoknak, öreg napjaitokra, mi? Öngondoskodás? Felejtsük már el azt a vad-kapitalista illúziót. Már elfelejtetted, hogy sorsdöntő népszavazáson töröltetted el a vizit pénzt és a fizetős orvosi ellátást is. Szerinted, akkor ez a sok kedves határon túli szavazó hogyan részesülne orvosi vagy szociális ellátásba, ingyen ? Majd az állam gondoskodik mindenkiről. Te csak fizess be - majd a fiuk értenek hozzá és újra elosztják. Igazságosan. Megmondta a szőke csaj - igen a kifli-tolvaj, miért, te még nem voltál soha olyan éhes, hogy ne bírd ki a pénztárig? Ha olyan szegény lennél, mint Ő, akkor te is rákényszerülnél ilyesmire néha. Szóval megmondta - leírták neki egy papírra, ő meg felolvasta – eltőzsdézték az emberek pénzét. Most legyél hálás visszaveszik neked - ami maradt, gondolom. ( Valami csak maradt, mert most mindent ebből akarnak fizetni, évekig. Áh , olyan bonyolult ez az egész. ) Különben sem lesz erre a pénzre szükséged! Végre odakerül, ahol kevés van.

Ezek a liberális izék éveken keresztül csak annyi pénzt adtak az egyházi iskoláknak és kórházaknak, amennyit az önkormányzatiaknak. A szemetek! Most Zsolt elintézte, hogy kapjanak valami extra persely-pénzt. Köszönjük atyák a lelkes prédikációkat! Az oktatás és az egészségügy ezzel el is lett intézve. ( Aki hülye, megbukik majd, és elég lesz egy tankönyv is. Az orvosi pálya és a betegápolói meg egyre népszerűbb lesz. Mint az összes többi. Tiz év alatt egymillió munkahely, az húsz év alatt kétmillió és így tovább – tudod az új matek alapjait már lefektettük. )

Amúgy az idén minden rendes embernek több lesz a borítékjában. ( Akinek van borítékja persze és eddig is volt benne nem is kevés. Miért, talán sajnálod tőlük? Annyi évig vártak erre. ) A kincstár üres, miközben a lakossági megtakarításokkal tele vannak a bankok – mit gondolsz hova nyúlnak a fiuk, ha legközelebb megszorulnak?

Tehát kenyér az lesz és cirkusz is. A szórakoztatásra ne legyen gondotok. Kálmán csapata majd csinál nektek klassz tévéműsorokat is, mert ért hozzá, hiszen ő is a mi kutyánk kölyke – ahogy az alkotmánybírák, a főügyész és az elnök úr is. Ha te is annyi párt-rendezvényen lettél volna bemondó-fiú, már te is tudnád milyen műsorokat kell a népnek csinálni. Köszönjük Kálmán, és ne hagyd magad – tényleg sokmilliós tömeg volt a Kossuth téren anno, igazad volt.

Az ország első embere igazán telitalálat. Tuss. Hiába baszogatják a sok helyesírási hibával és pongyola fogalmazással – egy sportoló állja a csapásokat, még akkor is , ha zömében kispados volt egész életében. Most bezzeg. Csak jött szembe a kamerával szilveszterkor, majd megállt és megint jött. Annyira fess, hogy a kamera lengett ki többször, de ő nem. Nem csoda , ha megremeg a szerszám az operatőr kezébe , olyan remek beszéd volt.

Apropó sport, lesznek stadionok! Először a loki kap egy szép húsz-ezrest, hogy kényelmesen elférjen az a négy-ötezer drukker – ez érthető. De majd, ha minden faluba lesz kap a főváros is. Ó, a főváros is jó kézbe került, végre. Köszönjük a kampányba nyújtott segítséget az x-faktoros múmiának és a szőke sziklának is. Vége a herdálásnak. István óbudai polgármesterként arra volt a legbüszkébb, hogy nem halmozott fel a kerület adósságot. Vannak óbudaiak, akik szerint ez úgy lehetett, hogy nem csináltak semmit – de az nem került sokba. Rend lesz most a fővárosban is. Cigarettafüst és csöves mentes. Mindent felesleges építkezést leállítani – a pénzt kérjük az ablakba.

A metró meg nem kell. Az ezredfordulón is mondtuk már nem kell, nem értitek? Csak a gond van vele. Ezek is vettek kocsikat aztán nincsenek rendbe a papírjai. Gondolod, hogy zútty be az alagútba, azt hadd menjen - és a papírok? Itt szabványok vannak, minőségi bizonyítványok, engedélyek vaze. Az nem tréfa dolog – szarunk rá, hogy máshol is ilyenek járnak gond nélkül. Kell egy ember aki ért ehhez, ez a Dávid gyerek jó lesz. A menetrendet kurvára tudja, meg minden tananyagot, mert most jött a sulipadból, mert elég fiatal hozzá és családja is mellette áll. Majd ez csinál nektek giga-tömegközlekedési vállalatot, úgy ahogy kell.

( Tömeg becslésben meg Kálmán a legjobb, punktum. )

Ha nem tetszik, mehetsz kocsival is nyugodtan, már mi szedjük a parkolódíjakat, nyugi. ( Persze, hogy drága az a kurva benzin, de mégis mire költenél, ha nem erre. Benzin árban is ez a kormány a legjobb. ) Meg a svájci frankba is és még annyi mindenben – csak figyeljétek az eseményeket és hallgassátok újra a szabad-európa rádiót.

Ezért is nézek én bizakodva a jövőbe.

Hajrá 2011!

Hát megtörtént, túl vagyunk rajta – okuljunk, elemezzünk és örüljünk!

A nép – az istenadta – felhatalmazhatta végre régi-új vezérét, csináljon eztán amit csak akar. Azt is fogja tenni a kiéheztetett klientúra két elvesztett választás után. Némelyikük kicsit bele is betegedett a végtelen hosszúnak tűnő nélkülözésbe. Egy turista egyenesen Mr. Bean-hez hasonlította az örömittas főnököt a Vörösmarty téren és Istvánt is rossz bőrben látta – mentségére, nem itt él, azt lát amit akar. Mások azt rebesgették, hogy válással fenyegetőzött a vezér neje – ha megint nem sikerülne. Tudjátok mennyi gyerek-tartást kellene fizetni ennyi gyerek után? Láttátok a vagyon-nyilatkozatot? Ugyan, miből fizetne szegény - inkább nyert.

A magyarok kiböjtölték az elnyomás éveit – ebben is jók vagyunk - most jöhet a dőzsölés, itt a dicsőséges visszatérés. Ezúttal mindenki nyert és nyerni fog. Akinek eddig szar melója volt annak jobb lesz, akinek csúnya felesége van, annak szebb lesz!

Nem kell fukarkodni az olyan jelzőkkel sem - mint a „történelmi jelentőségű” - hiszen felesküdött a vezérének két és félmillió honfitársunk. Sőt, az egész ország besárgult – és ezt mi szeretjük, magyarok – szeretünk a többséghez tartozni. Most mindenki bolsevik lett, egyet gondol, egyet akar, egyfelé néz – cél a demokratikus egypárt rendszer. Kicsit még furcsán cseng ez a szóösszetétel, de majd megszokjuk. A győzteseknek most nem kell attól tartaniuk, hogy számon kéri valaki az ígéreteket – mert bölcsen – nem ígértek semmit. ( Mellesleg ismerek olyat, aki párt alapítást – a Biztosan Nem Szavazok Pártját - tervezi. Szerinte most is ők lettek volna a legtöbben – de ezzel most ne is foglalkozzunk – idegenszívű, értelmiségi nyavalygás.) Nincs itt az idő – vagyis itt van, de nem a szkeptikusok ideje.

Most győzött a narancsos forradalom és ez olyan, mint egy film. Viktor megszabadul a liberálisoktól, egykori mestereitől - tudjátok azoktól a gonosszá lett emberektől, akikkel együtt lógott anno, még mielőtt átállt az erő másik, az igazi oldalára. Liberálisok - akik évekig az a bizonyos farok voltak a szoci kutyán, ami mindig csóválódik - most a süllyesztőbe kerültek kutyástul, farkastul. Velük egy darabig nem kell számolni. Nekünk a népnek - merthogy ez népakarat , semmi kétség – ez csak jó lehet, gondolom. Az a nagy szabadság, fegyelmezetlenség, rendetlenség meg minden vitte romlásba az egész szép hazánkat. Meg a sok lopás, ugye – ami addig elképzelhetetlen volt ott a húsosfazék körül. Mert a gonoszok uralma előtt itt minden rendben volt. ( Az állami gazdaságok már nem kellettek senkinek, így vitte, aki gondot akart magának. ) Az volt a jó világ, senki nem akarta a szocikat, soha – csak legutóbb csúnyán félrevezettek minket, amikor választani kellett. Ferenc ugyan később meggyónta bűneit egy Balaton-parti kápolnában - de valahogy kiszivárgott a bizalmas beismerés – és erre nem voltunk felkészülve. Nekünk magyaroknak nem kell olyan vezető, aki gyengeségében őszinteségi rohamra ragadtatja magát. Miféle politikus az ilyen? Nem erre vágyunk! Most is volt egy ilyen - ez a bajuszkirály. Mondta a sok realitást, meg valami értelmiségi hablatyot. Semmi ismert szó, mint a - magyarok, haza, árulók, Trianon, tolvajok, hajrá - nem volt a tanári dumájában. Csak ez a tanár-uras izé, ez a nagy esze jobban tudja vaker. De most vége a cudar korszaknak, most már minden rendben lesz.

Vesztesnek meg kell lenni – mert különben ki a fene tudná kik nyertek. Hiába jött nagy bajusszal a segítség - a Fórum elbukott. Tartotta magát derekasan, ellent mondott évekig a narancs darálónak – most aztán baszhatják. Nézzétek meg például Zsoltot – látjátok, hogy vigyorog ( persze csak amikor nincs a nyelve a főnök seggébe ), ezt Ti is megtehettétek volna fórumos srácok. Ibolyának is csak annyit kellett volna mondani - független vagyok én is, mint Pál és István – és akkor egy alelnöki szék csurrant cseppent volna, ahogy az ilyenkor szokott. Most már ugye - késő ezen mélázni. A liberálisok még visszanyúltak a szarból - amiben már nyakig ültek - és magukkal rántották régi riválisukat a fórumosokat is. Így helyes. Nincs szükség ezekre a rendszerváltókra. Hol van az már különben is – és aki még számít már mind narancs mezben játszik.

A szélsőségesektől sem kell már úgy félni, mint azt gondolták sokan. Bár az még mindig lehet, hogy az ország kétharmada Jobbikos – de ezt továbbra sem tudják magukról – és lehet, hogy ez így is marad. A céljukat – a radikális változást – elérték, bárhol parkolhatnak gond nélkül, büntetlenül – és most már nem csak a főnökasszony, hanem néhány rohamosztagos kiscserkész is – aki tagja a kemény magnak. Az sem meglepő, hogy a külső kerületekben és néhány távoli faluban mennyire bejön ez kakastollas bakancsos idea. Valamit sürgősen tenni kell, mert ezek a túlképzett belvárosiak és a sok budai úri diák még nem osztja ezt a mentés-sújtásos-bakancsos divatot. Sőt. Ezek képesek voltak a zöldekre szavazni. ( Talán ha zöld-fehér lenne, de nem - ezek nem fradisták.) Most még fű zöldek és kender magosok, de majd idővel megtudják, hogy a kannás-bor és a pancsolt vodka hozza felszínre az igaz nemzeti érzéseket. És nem kell egy mondatban annyi szót használni, mert a nemzeti érzésű hallgatóság elveszti a fonalat.

Szóval győztünk és ez a lényeg!

Biztos lesznek – persze csak kevesen – akik fanyalognak majd, meg Tamáskodnak. Láttam, már másnap este az atévében csúnyán provokálni akarta az a tudálékos firkász-lány debreceni helytartónkat – tudjátok, akit lefestettek nemrég lóháton. Ott gecizett vele a spiné, hogy tudja-e alelnök létére, miket mond és miért a párt-igazgatója. Hát, honnan ismerné azt az embert – ő csak alelnök. Ahelyett, hogy gratulált volna a győzelemhez, mosolyogva a családról kérdezett volna - benyalt volna rendesen, ahogy azt más médiákban már ideje korán elkezdték és gyakorolják rendesen – ez nem. Mondanom se kell, nincs is rajta a listán. Hogy melyik listán? Azon, amit legálisan gyűjtöttünk, vettünk, szereztünk.

Új arcokra, tiszta kezekre szükség van – igaz nem sokra. Végre vagyunk elegen, mindenki vitt magával még egy embert. Volt olyan baráti társaság, amelyik több ezer főre duzzadt hírtelen. Miért - van ilyen – nem? Ezért is csinálták ezt az új rendszert, hogy a spontán szerveződő baráti körök egy helyen szavazhassanak. Ilyenkor az egész napot együtt töltjük. Haleluja a templomba, finom vasárnapi ebéd a nagyinál, majd gyerekekkel irány a park – hoppá, elszaladt az idő – gyerünk szavazni, mindjárt fél hét. Még szerencse, hogy egy narancsos javaslat lehetővé tette az átjelentkezést egy másik szavazókörbe. Így együtt lehetett egész nap ez a nagy család – mert mi magyarok egy nagy család vagyunk ismét. És milyen nap volt! Az eredményhirdetés után az ünneplés - az új korszak előestéjén – bánhatod, ha kimaradtál – de két hét múlva bepótolhatod.

Hajrá magyarok!

Az egyik kedvenc témám következik – jól figyelj mert remélem vitatkozni fogunk!

Előre leszögeznem – bár reményem szerint ez írásból egyértelmű lesz – semmi bajom a vallással, a vallásokkal, a hívő emberekkel, az idealistákkal, reménykedőkkel, csodavárókkal és az ebtartókkal. Sőt!

A vallásos érzület, spiritiszta beállítódás, remény és hit-elkötelezettség az emberi lét velejárója. Honnan jövünk, merre tartunk, mire föl ez az egész. Egyszeri a földi lét vagy van esély javítani legközelebb. ( Kérjünk-e bocsánatot most attól, akit megbántottunk, adjuk-e vissza az ezrest, amit elsejéig kértünk kölcsön - vagy ráér mindez a következő életünkben. ) Megannyi elgondolkodtató kérdés. Ezeken a témákon jó elmerengeni, rágódni - ezeket jó megbeszélni is, mert van akinek arra van szüksége. Rendkívül fontos és nagyon intim dolgok. A lelkület legmélyebb, legtitkosabb, legőszintébb megnyilvánulásairól van szó, ami sokaknak nagyon nehezen megfogalmazható vagy megjeleníthető még önmaga számára is - nemhogy mások felé. Kényes kérdés, szent dolog – és magánügy, mint a szexuális identitás. Titok is - mint az, hogy óvodai betűtésztás leves sokkal jobb, mint anyu vagy a nagyi főztje.

( Erre az ingoványra egy másik írásban tévednék vissza magvas – magasztos eszmefuttatás, sziporkázó bölcselkedés és kegyetlen igazság-kimondás jellegzetesen kasztneri stílusában. )

Most jöjjenek az angyalok és démonok!

Jómagam kissé rácsodálkozom, hogy családom és baráti körömből is jó páran csak most – az angyalok és démonok sikerkönyv vagy film kapcsán - foglalnak állást és alkotnak véleményt egyház és Vatikán ügyben.

Jó reggelt!

Drága barátaim, hát eddig hol éltetek, mit gondoltatok ezekről a dolgokról? Részletes vallástörténeti korrepetálás nélkül is annyi igazán elvárható, hogy ne keverjük össze azt, ami nem összevaló – mixer tanfolyam, első nap, első lecke.

Vallás és egyház az bizony kettő – és nem sok közük van egymáshoz. A számtalan kis zsidó szekta közül az intézményesítésnek ( egyházasításnak ) – mai szóhasználattal „a kiváló marketingjének” - köszönheti a kereszténység azt, hogy az egész világot behálózó vallássá válhatott. Vatikán állam intézmény rendszere pedig az egész világot átszövő egyház – nincs sok köze a valláshoz, inkább a politikához.

Egy bestseller kell ahhoz, hogy ráeszmélj – ott is, onnan is gyarló emberek irányítják a világot - milliók sorsát. Politika, tudod - gazdaság, kül, bel, biztonság, oktatás,vallás - minden. A világ minden pontján, a legeldugottabb kis településeken is ott a képviselet – de legalább harangoznak és ez jó, mert ez mindenkit emlékeztet az idő múlására, a változásra.

Keresztény lelkületű barátaim! Az lenne a jó, ha figyelmeteket egy pillanatra levennétek a „zsidó összeesküvés és világuralmi törekvésekről” valamint a „világot fenyegető muszlim veszedelemről”, nem is beszélve a „ világ jelenlegi összes bajáért felelős liberális gondolkodásról” és egy kicsit a saját (egy)házatok portája felé irányítanátok – nem lenne haszontalan. Kevesebb meglepetés ér majd legközelebb, ha egy új sikerkönyvet vesztek a kezetekbe vagy moziba mentek. Csoda is fog történni, a világ kitárul majd az ideológiai szemellenző lehulltakor – higgyétek el ( abban jók vagytok ) !  

Egy új rovatot indítok – az élet szülte rá az igényt. Ide születtünk és itt élünk a planétának ebben az eldugott szegletében. Itt egy periférikus nyelvet beszélünk, amit a világon alig több, mint tiz millió ember ért. Illetve még ezek sem értik egymást, ezért muszáj mindig érthetően, magyarul beszélnünk. Ha ehhez az kell, hogy lefordítsuk a mondandót magyarról magyarra – hát legyen.

Álljon itt példaképpen és rovatindítónak egy politika és napi aktualitást nélkülöző iromány fordítása. ( hogy aztán rátérjünk a súlyos mondandókra – mellébeszélésekre, ködösítésekre - merthogy ezek miatt van az egész)

Petőfi Sándor: János Vitéz ( részlet )

Tüzesen süt le a nyári nap sugára
Az ég tetejéről a juhászbojtárra.
Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,
A juhásznak úgyis nagy melege vagyon.

Történetünk elején kiderül a helyszín és az évszak. Ebben a közegben feltűnik az első szereplő, akiről feltételezhető, hogy dacol az elemekkel és jellegzetes szőrős munkaruhájában leledzik.

Szerelem tüze ég fiatal szivében,
Ugy legelteti a nyájt a faluvégen.
Faluvégen nyája mig szerte legelész,
Ő addig subáján a fűben heverész.

Szerelmes fiatalemberről van szó, aki még a munkáját is kész elhanyagolni érzelmi hullázásai okán. Pedig az a munka nem tűnik bonyolultnak. Védőfelszerelésül is szolgáló ruházatát önhatalmúlag eltávolítja - és indokolatlan szennyeződésnek is kitéve azt - nem a rendeltetésének megfelelően tárolja.

Tenger virág nyílik tarkán körülötte,
De ő a virágra szemét nem vetette;
Egy kőhajtásnyira foly tőle a patak,
Bámuló szemei odatapadtanak.

Nincs botanikai érdeklődése az ifjúnak …

De nem ám a patak csillámló habjára,
Hanem a patakban egy szőke kislyányra,
A szőke kislyánynak karcsu termetére,
Szép hosszú hajára, gömbölyű keblére.

… ellenben életkorának megfelelően - nem titkolt, erős szexuális vágyakozással telített - vonzalmat érez egy ifjú hölgy iránt - akit fizikai munkás és meglehetősen egészségtelen munkakörülmények között végzi dolgát. A történet ezen szakában főhősünk még akár pedofil kukkoló is lehetne – de ez az abszurditás az események előrehaladtával tisztázódik. Addig csak marad a kötelesség szegés!

Kisleány szoknyája térdig föl van hajtva,
Mivelhogy ruhákat mos a fris patakba’;
Kilátszik a vízből két szép térdecskéje
Kukoricza Jancsi gyönyörűségére.

A szöszi – valószínű felismervén a helyzet adta fülledt erotikától sem mentes mivoltát - még rá is játszik egy kicsit a dologra. Ez a magatartás megbocsátható ebben a szituációban - mert ugyan ledér e tevékenység - a rábízott munka eredményességét ez a nem befolyásolja.

Mert a pázsit fölött heverésző juhász
Kukoricza Jancsi, ki is lehetne más?
Ki pedig a vízben a ruhát tisztázza,
Iluska az, Jancsi szivének gyöngyháza.

Most már tudjuk nevét a kötelezettségeit nagyvonalúan kezelő, vágyakozó fiatalembernek és a kacér munkás-hölgynek. A történelmi nevek igazolják, amit a már sejthettünk - a szereplők egyszerű származásúak, alacsonyabb néposztálybeliek.

„Szivemnek gyöngyháza, lelkem Iluskája!”
Kukoricza Jancsi így szólott hozzája:
„Pillants ide, hiszen ezen a világon
Csak te vagy énnekem minden mulatságom.

Vesd reám sugarát kökényszemeidnek,
Gyere ki a vízből, hadd öleljelek meg;
Gyere ki a partra csak egy pillanatra,
Rácsókolom lelkem piros ajakadra!”

Hát dumája az van! Nem is kell sokat görcsölnie hősünknek, hogy buja akaratát ráerőltesse erre a jámbor hajadonra. A "nem találkozhatnánk meló után? " vagy a " valamelyik nap együtt ebédelhetnénk", esetleg " elmehetnénk egy moziba a hétvégén" közhelyes közeledési patronokat teljesen kiiktatva udvarol barátunk.

„Tudod, Jancsi szivem, örömest kimennék,
Ha a mosással oly igen nem sietnék;
Sietek, mert másképp velem rosszul bánnak,
Mostoha gyermeke vagyok én anyámnak.”

Ezeket mondotta szőke szép Iluska,
S a ruhákat egyre nagy serényen mosta.
De a juhászbojtár fölkel subájáról,
Közelebb megy hozzá, s csalogatva így szól:

„Gyere ki, galambom! gyere ki, gerlicém!
A csókot, ölelést mindjárt elvégzem én;
Aztán a mostohád sincs itt a közelben,
Ne hagyd, hogy szeretőd halálra epedjen.”

Kicsalta a leányt édes beszédével,
Átfogta derekát mind a két kezével,
Megcsókolta száját nem egyszer sem százszor,
Ki mindeneket tud: az tudja csak, hányszor.

Sikerül - a felelősség teljes hiányával küzdő ifjúnak - munkája elhanyagolására rávennie a szőke macát és bizonytalan kimenetelű vállalati kapcsolatot kezdeményeznie. A pornográfiától sem mentes munkahelyi légyottra még csak nem is „ebédidőben” kerítenek sort. E meggondolatlan, hormonok diktálta cselekedettel nagyon leszűkítik az amúgy is szigorú munkahelyi vezetők - eseményekre történő reagálásának mozgásterét.

A második részben ( most már csak tömören ) annyi történik, hogy az ifjú csellengő leány munkaadója - egy idős hölgy - kérdőre vonja a ( munkahelyen és munkaidőben )paráznaságon kapottakat. A fiatalember - ekkor minősíthetetlen hangot megütve - szidalmazza az idős asszonyt, bántalmazással és házának felgyújtásával megfenyegetve azt.

Hát, valahogy így gondolom!

Itt a szeptember és hozott friss, meleg témát.

Igen felvonultak, büszkén és méltósággal viselve - ezen a napon - a huncut természet által rájuk aggatott keresztet. Buzinak lenni sem lehet könnyű, ma Magyarországon. Reménytelen és megalázó lehet minden felvonulás mentes hétköznap - ebben a neofeudális kis porfészekben ( pardon, medencében ). Az itt többségben élő „egészséges”, „nemzeti”, „keresztény”, „ magyarok” nyilaitól ( értsd: molotovjaitól, flaszter darabjaitól és a jámborabbak tojásaitól ) mentsen meg minden másképpen szerető, érző, gondolkodó, álmodó vagy imádkozót az Úr. Nem valószínű, hogy a közeljövőben olyan karnevál kerekedne Budapest utcáin - mint az már természetes a világ más pontjain – de ez így … már megint a dolgok legalja.

Eddig azt gondoltam, hogy „Gyurcsány takarodása” érdekli - a társadalom utcára kimenni sem rest – hangosabbik részét, meg a „nagy-magyarország”, valamint a „ zsidó és cigánymentes” szentkoronás haza ügye. Morcos-harcos-maszkos, rosszkedvű honfitársakat képzeltem el, akik haragszanak a tévé épületére ( szerintem is szar a műsor, de a büféje jó – azzal mi a gond? ), akik felborítják a kocsikat ( a sok ott felejtett kocsi gátolja a forradalom hömpölygését ), akik nem akarják, hogy Demszky gazdagodjon egy szemét-égetőből hasznot húzva ( ezért az útjukba akadó kukákat felgyújtják ), olyan kemény fiukat, akiknél mindig van csíkos zászló és sísapka ( és a kacsintós brifkó mélyén egy Mária kép ). Nagyot tévedtem, amikor érzéketlennek gondoltam ezeket a hazafikat. Honfitársaimat igenis nagyon is foglalkoztatja - ki kit szeret és ki kivel szeret ágyba bújni. És őrködnek is a helyes erkölcs felett – természetesen - keresztényi normák szerint.

Mindezek ismeretében teljesen megértem az elkeseredést - amit az elnyomó államrendőrség provokált azzal, hogy nem engedte „az igazi és egészséges magyarokat” a „beteg felvonulók” közelébe.

Persze, hogy megdobálják a zsinagógát - ha már a buzikat nem lehet. Miért, ti nem ugyanezt tennétek? Ha egyszer készül valamire az ember – hát nem?

Más.

Hallottam olyan megjegyzést, miszerint „sok buzi” kiment szurkolni a stadionba. Ez biztos tévedés – ott igazi hazafiak is voltak, drukkoltak is rendesen – nem rajtuk múlt. Minden esetre nem „egészséges gondolat” azt az illúziót gerjeszteni, hogy a magyar focistáknak van keresni valója a nemzetközi megmérettetéseken. Örüljünk a „lokinak”, akik elérték a csúcsot, ami magyar csapattól mostanság elvárható. ( Ne legyetek nagyon csalódottak - csak ennyi, és nem több – hiszen láthattátok a svédek elleni meccset és nézhetitek majd a portugálokat is. )  

Régi otthonomban - ÖKO program keretében - egy „ értéknövelő beruházás” zajlik. Puff neki! Még jó is lehetne. Egy rész Eu-s pénz, egy rész önkormányzati – egy kicsi saját hozzájárulás – és csak ki kell várni a végét.

Két öreg lakótárs beszélget a faluház előtt. - Meséljen, hogy van? Mit szól ehhez?

- Ah, ne is mondja ez már nem „faluház” , ez kész diliház!

Valahogy így is van, jól mondja az öreg.

De nézzük a dolgok jó oldalát, mert pozitívan gondolkozunk. Lesz komplett szigetelés – kívül – olyan jó gyúlékony, ami miatt a napokbab kiégett egy hasonló ház vidéken. Lesz a tetőn napkollektor – rásegít a meleg víz csiholásra – 10 év múlva már féláron lesz a meleg víz. Lesz egyéni hőmérő a radiátorokon. új ablakok oda, ahol még régi van. ( én tavaly cseréltettem ki az összes ablakot 400 ezerért, akkor még nem volt hír őko-izéről. Ja, és klímát tetettem fel, mivel a tizediken – a sarokban – télen hideg, nyáron meleg van.) Ezt a klímát visszatehetem, de csak oda és azokkal - amit a kivitelező mond. ( Ez cc.50 ezer plusz kiadás nekem, mert a lakás másik felébe kell áthelyezni az egészet. Most tudtam meg, hogy egy lyuk a betonba háromezerbe kerül. Drága szüleim! Mi a csudának kellett nekem annyit tanulni? Csak egy fúrógép kellett volna karácsonyra, tipli és csavar a zsebbe – és ismerni néhány közös képviselőt.)

Ja, és eztán a klíma csöve nem csepeghet ki az utcára – jól néznénk ki, ha tócsák éktelenkednének a szép, megújult ház előtt. ( Tőlem a tizedikről eddig sem ért le csepp a földig – de a szabály ugye ...) Belső vízgyűjtésről a lakóknak kell gondoskodni. Áll majd a szoba sarkában egy klassz vödör – ott gyűjtjük a vizet, és időnként majd kiborogatjuk. Amikor meg érdeklődő érkezik a hirdetésre és körülnéz a lakásban – majd büszkén mondjuk – értéknövelő beruházás volt … így kicsit drágább, mint az utca túloldalán.

Eddig csak veszteségem volt az ügy kapcsán, de a közösség érdekében nem bánom.

( Azt a kis elégedetlen mindenemet! Hát nekem semmi se jó? )

A végén pedig számoljunk – egy szöveges példa jó matekosoknak.

40% ismeretlen forrásból, a kontinensről, 30% az önkormányzattól, 30% saját erő. Az önrész hitel – aminek a kamatait az önkormányzat fizeti – a lakó 8 évig törleszt, havonta cc. 3000 vupijupi-t. Ez jó, nem?

- Elnézést, ha én most azonnal kiakarnám fizetni a rám eső részt, kápéban – akkor miért lesz az önrészem sokkal több, mint a kamatos hitel?

Gondolom azért, hogy senkinek meg se forduljon a fejében ez a „ fizetek, hozom a bukszámat” dolog.

Végül is akkor mi dolga lenne az otp-s ügyintéző hölgynek, és hogyan produkálna a bankja – válság idején - 84 milliárd tiszta nyereséget fél év alatt? Biztos sok ilyen projekt zajlik az országban. Örüljünk, hogy részesei lehetünk a bankszektor megmentésének – el is mesélem majd a két nyugdíjasnak a ház előtt - legyenek büszkék ők is.